Rólam

rolam_nk 295x250

A kezdetek
Több végzettséggel a hátam mögött arra eszméltem, hogy bár teszem a dolgomat – felkelek, dolgozom, emberek közé járok, de valójában nem élek. “Biztos valami baj van velem.” – gondoltam és közben nem értettem mi és miért történik velem és a környezetemben. Miért érzem így és mit tehetnék, hogy másként legyen?  A kérdések megjelenésével megjelent az az ember az életemben, aki segített más megvilágításban látni a helyzetemet, az életemet, segített az irányokban, a változásban, segített megláttatni az összefüggéseket. Úgy is mondhatnám felnyitotta a szemem. De ez nem egyik pillanatról a másikra történt, inkább egy hosszú folyamat kezdete volt. Elindított egy olyan úton, amelyen ma is járok hol gyorsabban, hol lassabban kisebb-nagyobb sikerekkel. Olykor állni látszik minden.
De ahogy egyre többet megtanultam magamról, úgy értettem meg egyre többet másokból, tanultam meg figyelni, ítéletmentesebbé válni. És így ébredtem rá, hogy amit igazán élvezek az az alkotás és a kapcsolódás, amit a táncban, a fotózásban és a coachingban élek meg.

 

A tánc
A tánc – maga az élet, harmónia önmagammal, kapcsolódás másokkal, a szenvedély megélése. Amikor táncolok vagyok önmagam igazán.
Amióta az eszemet tudom táncolok. Kisgyerekként először csak az otthon falai között próbálgattam a szárnyaimat, állítva, hogy csak a pörgős szoknya hiánya miatt nem megy a piruett. Ahogy cseperedtem és egyre inkább öntudatomra ébredtem jöttek a kötöttebb formák: a társastánc, a klasszikus balett. Számos műfajjal ismerkedtem meg az évek alatt: néptánc, jazz, sztepp tánc, flamenco, hastánc. A nagy szerelemem azonban sokáig a modern balett volt főként Zákány Magdolnának köszönhetően.
Aztán mellőle is elsodort az élet, majd újra vissza, és ahogy néhány hónap (sőt néha egy egész év) kihagyása után újra és újra elkezdtem táncolni mindig rácsodálkoztam – ha ennyire élvezem miért is hagytam abba? De ezek a kihagyások lehetővé tették, hogy új mozgásformákat is megismerjek. Mikor már nem elégített ki a kötött mozgásvilág, a szigorúan vett koreográfiák, megtaláltam a niát és vele Eőry Enikőt, akinek köszönhetően újra felfedeztem magamnak a szabadtánc örömét. Néhány év (és jó pár tábor) után azonban a niát is túl merevnek éreztem, s újra keresgélni kezdtem, hol táncolhatnék szabadon mindenféle kötött koreográfia nélkül. Ekkor ismerkedtem meg a kontakt tánccal és a LEMangURIÁval, amiket kisebb-nagyobb kihagyásokkal de azóta is űzök. Ezért köszönet Pintér Csillának, aki a szeretetével, kedvességével, nyitottságával képes volt megteremteni azt a megtartó erőt, amiben mindig biztonságban érezhettem magamat az óráin és arra inspiráltak, hogy minél messzebb merészkedjek a magam útján (és önmagam felfedezésében).
Ma már tudom, hogy a táncban mindig az önkifejezést, a szabadságot kerestem és találtam meg oly gyakran. Hogy azok mellett a tanárok mellett köteleződtem el hosszú évekre, akik sosem csak a mozgásom technikai kivitelezésére koncentráltak, hanem a tanítás iránti alázattal  minden órára felkészülten érkezve szeretettel odafigyelve képesek voltak megláttatni velem azt aki belül vagyok. Akik akkor is hittek bennem, mikor én magam nem. Megerősödve most eljutottam oda, hogy szeretném továbbadni mindazt a tudás és szeretetet, amit utam során én is kaptam mestereimtől. Átadni azon módszerek egyvelegét, amik bennem az évek alatt összegződtek. Szeretném megmutatni, hogy a mozgásban, önmagunkra való rácsodálkozásban mennyi erő lakik.

 

A fotózás
Én mindig is arra vágytam, hogy legyen egy jó kép rólam. És úgy képzelem, hogy mást is örömmel tölt el, ha van egy jó kép róla. Mert egy jó kép inspirál, önbizalmat ad. Ezért elkezdtem fotózni – először csak a rokonokat családi rendezvényeken, a páromat otthon, de aztán már a barátokat is és azok barátját. És a visszajelzés legtöbbször pozitív – “Nahát ez én vagyok? Nem is hittem volna magamról.” És ott van bennem az igény, hogy egyre jobb és jobb legyek. Szakkönyveket bújok, workshopokra járok és persze fotózok.

 

A coaching
A coachingra is a “mentorom” buzdított: “Ez tetszeni fog neked.” – mondta. És a tanfolyam elvégzésével így is lett.
Megértettem, hogy a segítő folyamatban a legfontosabb az értő odafigyelés, hallgatás, a magam háttérbe szorítása.
Inkább csak kérdezek vagy elmondom a saját véleményemet, de igyekszem kerülni az olyan irányított kérdéseket, melyben burkoltan benne lenne a válasz. Igyekszem megláttatni a mögöttes problémát, a valódi célt, hogy ne csak a felszínt kapargassuk.
Azt szeretem a leginkább a coachingbanban, hogy kapcsolódhatok a klienshez. Hogy hallhatom az őszinte, igaz valóját a bizalommal teli légkörben. Szeretem, hogy közös munkánk eredményekén pozitív hatással vagyok az életére és mélyítem az önismeretét, segítem megismerni saját működését és ezáltal én is jobban megértem magamat.
És nekem is sikerélményt ad a kliens közös munkánkkal elért sikerei. Örömmel tölt el, hogy más számára is érték az amit nyújtok és képviselek, hogy újra és újra felismerjük – neked is, nekem is helyem a világban.
Ez nem egy kikövezett, sima út, ahol minden lépést könnyűszerrel megtehetünk. Néha letérünk az ösvényről, néha a sötéten tapogatózunk. De hiszem, hogy együtt többre jutunk, mintha a kliens egyedül botorkál.

 

Mit hoz(ott) az út?
Nagyobb tudatosságot és szabadságot. Nagyobb önbizalmat és megnyugvást. Hogy jó vagyok úgy, ahogy vagyok.

 

Hol tartok most?
Ami a kiteljesedést illeti – az út hosszabb, mint reméltem. Most is vannak problémák az életemben. Sokszor vagyok még mindig bizonytalan. De sokkal szabadabban és tudatosabban élek és már nem csak úgy megtörténnek velem a dolgok.
Kerestem, s keresem a magam útját és ehhez van kitartásom.
Végigjártam a Kinizsi 100-at (2007), az El Camino-t (2010).
Képeztem magam a szakirodalomban való elmélyedéssel, képzésekkel (Coach képzés 2012, Tarot tanfolyam 2015, Csoport facilitátor képzés 2016, LEMangURIA tanító képzés 2017),
kineziológusnál, családállításokkal, fotós workshopokon, nia táborokban és LEMangURIÁn. Megannyi élményszerű tanulás, tapasztalás.

 

Kívánom, hogy neked is legyenek hasonló felismeréseid, tapasztalásaid önmagadban, velem, vagy valaki mással. És hogy megtaláld a helyed a világban és azt érezd, ha gondok is vannak, jó helyen vagy, jó irányba tartasz.

 

Németh Krisztina

 

Tetszett, amit láttál? Oszd meg másokkal is...Share on FacebookPin on PinterestShare on Google+Tweet about this on TwitterEmail this to someoneShare on TumblrShare on StumbleUpon

A honlapunkon való böngészéssel Ön hozzájárul a sütik (cookie) használatához. További információ

A webhely Google-cookie-k segítségével nyújtja a szolgáltatásokat, szabja személyre a hirdetéseket és elemzi a forgalmat. Emellett a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet. A webhely használatával elfogadod a sütik (cookie-k) használatát.

Close