Korlátaink valósak vagy csak véltek?

Mikor először láttam ezt a videót, annyira elbűvölt a pár mozgása, hogy fel sem tűnt, hogy a lánynak hiányzik az egyik karja.

Erről eszembe jut egy ismerősöm esete is: a táncelőadásunkhoz készülő ruháinkhoz méretet vett egy varrónő, és az egyik lány pironkodva megjegyezte, hogy az egyik karja rövidebb, mint a másik. Ha nem hozza szóba, fel sem tűnik. Én mindig csak azt láttam, milyen kecsesen és szépen mozog.

Lehet, hogy egy-egy jellemvonásodat, testi adottságodat hiányosságként éled meg. Lehet, hogy ezért bele sem fogsz új dolgokba, mondván én erre úgysem vagyok képes, vannak nálam tökéletesebbek. De a lényeg nem a tökéletességben rejlik, hanem az egyediségben, a harmóniában – hogy minden szépséghiba ellenére az alkotás tökéletesen egyben van.

Mi az, ami zavar önmagadban? Mi az, amit pajzsként tartasz magad elé? Én erre nem vagyok képes, mert…. Ezek a példák mutatják, hogy egy kis bátorsággal, küzdeni akarással ezeken is felül lehet emelkedni. Csak le kell tenni a szégyenérzetet. És akarni kell.

Fotó: Open.az